|
FORRÁS:
Szendi Gábor könyvéből idézve!
A paleolit táplálkozást könnyü megérteni, egy két egyszerü alapelvből indul ki. 
A homo sapiens kb. 2,5 millió éven át vadászó-halászó-gyüjtögető életmódot élt, akár csak a ma még itt-ott fellelhető természeti népek.
Szervezetünk a 2,5 millió év alatt tökéletesen alkalmazkodott a vadászó-halászó-gyüjtögető étrendhez.
A ma élő természeti népeknél tett antropológiai megfigyelések szerint ezek az emberek tökéletesen egészségesek, ismeretlen körükben a szívbetegség, a cukorbetegség, az elhízás, az autoimmun betegségek és a rák.
Igaz ez az Északi- sarkon élő eszkimókra ugyanúgy, mint a Pápuákra, holott étrendjük látszólag nagyon eltérő. A vadászó-halászó-gyüjtögető életmódot élők karcsúak, erősek, és egészségesek.
Ezzel szemben a modern ember elhízott, elpuhult, gyenge, beteges, és mindenféle a táplálkozással szorosan összefüggő betegségek gyötrik, mint szívbetegség, cukorbetegség, autoimmun betegségek és a rák.
Az emberiség létszáma rohamosan nőtt, a környezet eltartóképessége pedig rohamosan csökkent.
Egyre fogyatkozott a vadászható vadak és begyüjthető vadon termő zöldségek és gyümölcsök mennyisége.
A kialakult ellátási krízis hívta életre a földmüvelést és az állattartást, amely alapvetően átalakította az ember étrendjét. Olyan tápanyagok jelentek meg
az étrendben, amelyeket korábban az ember nem fogyasztott, így alkalmazkodni sem tudott hozzájuk.
Egyrészt idegen fehérjékkel és hormonszerü anyagokkal találkozott az emberi szervezet, amelyeket nem tud megfelelően kezelni, mert enzimrendszere
nincs erre felkészítve.
Másrészt olyan szénhidrátterhelést jelent a gabona és a tej alapú táplálkozás, amit az emberi szervezet tartósan károsodás nélkül nem tud elviselni.
A nyugati ember sokat és rossz ételeket fogyaszt. Ezért elhízott és beteg.
A kőkori ember nem fogyasztott tejet és tejtermékeket (nem is volt rá lehetősége, a vadon élő állatokat nem lehetett megfejni).
A kőkori ember nem fogyasztott gabonaféléket, nem sózta az ételét.
A vadon élő állatok sovány húsát ette, fehérjefogyasztása jóval nagyobb volt, szénhidrátfogyasztása viszont sokkal alacsonyabb, mint a mai emberé.
Ami szénhidrátot evett, abban nem szerepelt nagy keményítőtartalmú fajta (pl. burgonya, gabonafélék), csak gyümölcsök, zöldségek, vagyis a
fogyasztott szénhidrátok glikémiás indexe és telítettsége sokkal alacsonyabb, rosttartalmuk viszont sokkal nagyobb volt.
A zsírok összetétele is más volt, kevesebb telített zsírt, viszont sok egyszeresen telítetlen és többszörösen telítetlen zsírokat fogyasztott,
pl. sok omega-3-at.
Hogy miként lehet kenyér és tésztafélék nélkül élni, azt csak azért nehéz elképzelni, mert évtizedek óta abban a hiszemben élünk, hogy ezek
nélkülözhetetlen részei a táplálkozásunknak.
Azonban ezek étrendünk leginkább megbetegítő alkotóelemei.
A tej és a tejtermék ugyancsak kilőve. A tejből formált cicabajusz hazugságához hozzátartozik, hogy még a macskák sem bírják a tejet.
A bab és a hüvelyesek szintén, mert áteresztővé teszik a bélfalat.
Az édességekről pedig igazán könnyü belátni, hogy lehet nélkülük is élni. A cukor és a csokoládé az utóbbi 100 évben lett közfogyasztási cikk, előtte
ritka különleges csemege volt, még korábban pedig ismeretlen. Az inkák a csokoládét nem édesen itták, csak az európai ember alakította át édességgé.
Aki mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a paleolit táplálkozás valamiféle aszkétikus táplálkozási mód, az súlyosan téved.
A természeti népeket antropológusok nem gyászhuszároknak, hanem boldog, megelégedetten élő embereknek látják.
Bővebben: Szendi Gábor Paleolit Táplálkozás c. könyvében lehet olvasni!
|
A cékla nagy mennyiségben tartalmaz jó vízkötő képességű pektint.